A zentaiak taroltak az Összetartozás Napján
A pár napja Magyarországon megrendezett irodalmi megemlékezésre mintegy ötven határon túli fiatal, általános iskolás lett akkreditálva. Ebből döntősök tizenhatan lettek. A szuper-döntőbe pedig öt vajdasági, zentai kisdiák került be.
Kormányos Katona Gyöngyi magyartanárnő erről a következőket mondta: – A Kinyílik a Világ Alapítvány meghívására Budapesten jártunk a zentai diákokkal. Az Emlékiskola immáron harmadik éve vesz részt részt meghívásos alapon az Alapítvány által meghirdetett Petőfi-versenyen. A verseny két fordulós volt. Az első fordulóban a budapesti szervezők által összeállított feladatlapokat kellett kitölteni a gyerekeknek, azzal, hogy két kötelező olvasmányt kell elolvasniuk. Az idei olvasmányok az 5.-6. osztályosok korcsoportjában Varró Dániel: Túl a maszat hegyen, valamint Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa című novellák voltak. A 7.-8. osztályos korcsoportban pedig Móricz Zsigmond: Pillangó című regényét, valamint Weöres Sándor: Az éjszaka csodái-t kellett elolvasniuk. Aki ismeri ezeket a műveket, az adott felsorolásból is látszik, hogy igen nehéz, de tartalmas olvasmányokat választottak ki a szervezők. Az első fordulóban egy nagyon komoly írásbeli feladatot kellett teljesíteni a gyerekeknek, mely olyan szintű volt, mely nem egy tanár ember képességeit is próbára tette. Miután kitöltötték, ezeket visszaküldtük Budapestre, a szervezők kiértékelték, majd ez után, a legjobb versenyzőket kvalifikálták a döntőbe. A második fordulóban már a szóbeli megmérettetés is szerepelt. A versenyző diákoknak egy verset is be kellett mutatni arról a vidékről, ahonnan érkeztek.







A Kinyílik a világ Alapítvány több mint tíz éve működik, ez a verseny 6 éve indult. A szervezők elmondásában azt is kihangsúlyozták, hogy a gyerekeket nem csak anyanyelvük szeretetére próbálják nevelni, hanem az ismerkedés, barátkozás is a célok között szerepelt annak idején az alapítvány céljai között. A magyarországi gyerekeket ez által összehozták a külhoni magyar gyerekekkel, szórakoznak, tanulnak együtt. A szervezők harmadik éve az Összetartozás Napjához, (ahhoz a naphoz, melyhez a Trianon-i békediktátum, azaz a nemzetrészek Anyaországtól való szomszédos országokhoz történő elcsatolása kapcsán), június 4-éhez kapcsolták a versenyt.
A budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskolában volt a versengés. – Három nap budapesti tartózkodás után a szigetszentmiklósi József Attila Általános Iskola igazgató asszonyának meghívására oda is elmentünk. A zentai diákok egy alkalmi kollázzsal kedveskedtek az ottaniaknak. Nem maradt el a gyönyörű szép fogadtatás sem. Összefoglalva tehát egy gazdag kirándulással, városlátogatással, kulturális programokkal egybekötött versengés volt ez.-állt szavaiban a tanárnőnek.
Az 5.-6. osztályos korcsoportban Katona Sára (Máriás Irén tanítványa), a 7.-8.-os korcsoportban pedig Tóth Réka, Horváth Kátai Krisztina, valamint Törteli Judit mérettette meg magát. Az irodalmi összeállítás kapcsán Szigetszentmiklósra utazott még Katona Réka is.
Katona Sára első helyen végzett, arany oklevelet kapott, a szóbeli feladatokat kitűnően teljesítette, Horvát Kátai Krisztina két díjat is bezsebelt magának, egyet a művészi teljesítményére is kapott.







Hogyan élték meg a diákok a megpróbáltatást, milyen élményekkel tértek haza? Erről az éppen interjút adó, megszeppent diákok a mikrofonok kereszttüzében így nyilatkoztak:
Katona Sára: – Nagyon nagy felkészülést igényelt a verseny, mivel a két kötelező könyv nyelvezete idegen volt számunkra. Kaptunk egy szöveget, melyet el kellett olvasni, majd pedig igaz és hamis állításokra válaszolni az ottani könyvtárban. Kaptunk egy képet is, amelyről beszélnünk kellett, milyen impressziókat ébreszt az bennünk. Eljutottunk a Petőfi-irodalmi múzeumba is.
Tóth Réka: – Egy nagy élményben volt még részünk, mégpedig Budapesten, a Baár-Madas Református Gimnázium épülete előtt egy életfát helyeztek el, amely a feldarabolt nemzetrészeket ábrázolja. Minden diák egy-egy szalagot akasztott arra a fára. Ezzel szimbolizáltuk azt, hogy együvé tartozunk, magyarok vagyunk, akár hol is élünk.
Budapesten, a Nemzeti Galéria Munkácsy-kiállítását tekintettük meg ami szintén örök emlék marad. Sok budapesti el sem jut erre a kiállításra, nekünk ebben is szerencsénk volt, mivel, talán soha vissza nem térő alkalom volt ez életünkben. Majd városnéző körútra mentünk. Eljutottunk a budai várba, ahonnan beláttuk az egész Budapestet, voltunk a Halászbástyán, Mátyás-templomban, láttuk még a Savoyai-szobrát is, amely valójában Zenta szobra kellene, hogy legyen, csak nem volt pénze Zentának kifizetni, azóta is ott van.
Horvát Kátai Krisztina: – Fehér Ferenc: Nyelv és varázs című versét szavaltam el, melyet szintén díjaztak a meglévő aranyoklevelem mellett. Noha gyakorlott versenyző vagyok, de ez a budapesti az első ebben a kategóriában, amely teljesen más volt az eddigieknél.
Törteli Judit: – Nemcsak a megmérettetés a fontos, hanem az az összetartó szellem, hogy összehozzák a külföldön élő és magyarul beszélő gyerekeket a magyarországiakkal. Jól voltak a közös programok, melyeken keresztül is meg bírtuk egymást ismerni. Hétfőn templomba mentünk, a misére, ez után következett a verseny, majd az ebéd. A délutáni programunk alatt megtekintettük a Petőfi Sándor irodalmi kiállítást, ahol neves költőnk gyerekkori használati tárgyaiba kaptunk betekintést. Érdekességként megemlitendők a Petőfi Sándorral kapcsolatos festmények is, valamint egy három dimenziós kivetítés, mely felbecsülhetetlen érték az életünkben! Petőfiről sokkal többet megtudtunk a rövid látogatás alatt mint az iskolában a kötelező tananyagban. Megtekinthettük azt a nyomdagépet is, melyen a Nemzeti Dalt és a Tizenkét Pontot nyomtatták ki, mivel erről csak tanultunk, most meg láthattuk is élőben. Az ottani diáktársainkkal az interneten, közösségi oldalakon tartjuk azóta is a kapcsolatot.
Katona Réka: – Szigetszentmiklóson fuvoláztam. ANemzeti Összetartozás napja alkalmából egy irodalmi műsoron vettünk részt, Öt ország egy nemzet volt a címe. A műsor végén könyvcsomagot kaptunk, ez után pedig egy megemlékezésen vettünk részt, ahol a polgármester úr mondott beszédet.









Azóta, a szigetszentmiklósiak egy partnerkapcsolatot is szeretnének felvenni az Emlékiskolával. Nem csoda, hisz szívükbe zárták a zentaiakat, vastapsot kaptak a gyerekek. Sírtak az ottaniak, amikor a vajdasági gyerekek a verseiket mondták.
A Petőfi-irodalmi versenyre Zentán kívül még a horgosi általános iskola kapott meghívást, ahonnan Kis Iván Anna és Kávai B. Ildikó tanárnők készítették fel diákjaikat. Ugyanakkor Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről, Kárpátaljáról, Felvidékről, stb.- találkoztak diákok egymással. Messzemenőkig viszont a zentaiak voltak a legjobbak, a favorizálásnak, különcködésnek a nyomát sem tapasztalták, csupán a tudásalapú versengésre fektették a fő hangsúlyt. Ötven határon túli diákból, maradtak tizenhatan, abból öten, zentaiak, -nyertesek.
URBÁN Gábor